A keresztény család 2: Jézus családja

Simonné Pesthy Monika

Mindenekelőtt szeretném tisztázni, hogy a családot én is (valamint két szerzőtársam a blogon) értéknek tartom, és a család felbomlása nyilván súlyos társadalmi probléma. Amit viszont meg szeretnék kérdőjelezni, az az, hogy a család „keresztény” érték lenne. Ma a hivatalos értelmezés szerint „család” (a lehetőleg házasságban élő) apa, anya és gyermekeik együttesét jelenti – ezzel áll szemben minden egyéb: a gyermektelen (házas- vagy nem házas-) párok, a szinglik, a gyermeküket egyedül nevelő nők vagy férfiak és legfőképpen a homoszexuálisok. A fenti értelemben vett család felelne meg a keresztény életmodellnek, minden egyéb ellentétes azzal. A továbbiakban arra szeretnék rámutatni (ahogy ezt már Jakab Attila előző írásában megtette), hogy ennek a család-modellnek semmi köze sincs a kereszténységnek. Ez egész egyszerűen a hagyományos család-modell, mely minden hagyományos társadalom alapját alkotta Kínától Görögországig: a „család” az egy fedél alatt élőket jelentette, beleértve a szülőkön és gyerekeken kívül a nagyszülőket, egyéb rokonokat, szolgákat, rabszolgákat is. Az együttélés alapját természetesen a szülők egymás iránti tisztelete és szeretete, a gyermekről való gondoskodás, az idősebbek iránti tisztelet, a gyermeknek a szülők iránti engedelmessége alkotta. A kereszténység ehhez semmit sem tett hozzá, sőt. Legalábbis létének első századaiban nagyon elszántan, és részben (szerencsére csak részben!) sikerrel munkálkodott e jól bevált modell szétzilálásán.       

Legelőször azt nézzük meg, milyen is volt az a család, melyben Jézus született és nevelkedett, és vajon mennyire tekinthető számunkra példaképnek. Mit tudunk hát meg az evangéliumokból Jézus családjáról? Anyja Mária, (földi) apja József, az ács. Jézus Mária első gyermekeként születik meg, és semmi nem utal arra, hogy a továbbiakban Mária és József ne éltek volna „normális” házas életet, sőt: (vö. „nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút” (Máté 1,25); „…megszülte elsőszülött fiát” (Lukács 2,7). A „szentcsalád” életéről nem sokat tudunk. Látjuk őket az egyiptomi menekülésnél, ez az egyetlen eset, ahol Józsefnek viszonylag aktív szerepe van (a menekülés csak Máténál van leírva /2,13-23/, és valószínűleg soha nem történt meg). A másik jelenet, ahol együtt szerepelnek „A tizenkét éves Jézus a templomban” címen ismert kis részlet (Lukács 2,41-50): mikor az ünnep után szülei haza indulnak Jeruzsálemből Názáretbe, Jézus a városban marad, és a templomban tanít, ahol szülei csak három nap múlva találnak rá. Gondoljunk csak bele: Jézus se szó, se beszéd otthagyja a szüleit, akiknek viszont fel sem tűnik a gyerek hiánya (azt hiszik, ott van valahol a többiekkel), és csak egy nap után kezdik keresni. Biztos, hogy ez az ideális családi élet?

A továbbiakban József nem szerepel, szerepelnek viszont Jézus testvérei: „Nem az ács fia ez?” – kérdezik Jézusról a Názáretiek – anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? Nincs itt nálunk minden nővére?” (Máté 13,55-56; vö. Márk 6,3) Vagyis legalább hat testvére volt, és semmi nem utal arra, hogy ezeknek ne Mária és József lettek volna a szüleik. E népes család életéről megint csak alig van információnk. Annyit mindenesetre megtudunk, hogy Jézus küldetéséből semmit sem fogtak fel, annyira, hogy őrültnek nézték, és igyekeztek volna mihamarabb hazamenekítetni őt: „Mikor hozzátartozói ezt meghallották [azt, hogy nagy tömeg veszi körül], elmentek, hogy erővel hazavigyék, mert azt mondták »Megháborodott.«” (Márk 3,21). Jézus azonban szóba sem áll velük („Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” – Máté 12,48; Márk 3,33; Lukács 8,20). Máshol még élesebben fogalmaz: „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom (Lukács 14,26).” Még ha igazuk is van az exegétáknak, miszerint ’gyűlöli’ itt csak annyit jelent, mint ’kevésbé szereti’, akkor sem állíthatnánk, hogy ez a mondat családszeretetre buzdít. Jézus családja a végére valószínűleg kicsit többet megértett Jézus küldetéséből, hiszen a kereszt alatt ott látjuk Máriát, a jeruzsálemi őskeresztény közösség vezetője, pedig Jakab lesz, az Úr testvére.

Ennyi az, amit az Újszövetségből megtudunk. A később apokrif hagyomány mindezt kibővítette, és ahol nem tetszett neki, átalakította. Miután aránylag korán megjelent az a tanítás, miszerint Mária nem csak a szülés előtt, hanem alatta(!) és utána is szűz volt, valahogy el kellett tüntetni Jézus testvéreit. Józsefből így lett özvegyember, akinek az előző házasságából volt számos gyereke. A hagyomány különösen Mária alakját színezte ki: „megtudjuk” szülei nevét (Anna és Joákim), születésének körülményeit, neveltetését stb. Általában megfigyelhető, hogy míg Mária felmagasztosul, addig József alakja egyre inkább eljelentéktelenedik, sőt van olyan írás is, mely kimondottan ügyefogyott figurát csinál belőle (olyan rossz ács, hogy isteni fia segítsége nélkül egyetlen darabot sem tud normálisan elkészíteni). Itt aligha érvényesül a hagyományos férfi – nő szerep, melyben a gyenge és védelemre szoruló nő boldogan és bizalommal adja át magát az erős, őt oltalmazó férfinak.

A fentiek alapján azt hiszem elmondhatjuk, hogy Jézus családja, akárhogy is nézzük, távolról sem volt a mai magyar szempontoknak megfelelő ideális „keresztény” család.